MAGYAR HADJÁRAT KATALÓNIÁBAN

MAGYAR HADJÁRAT KATALÓNIÁBAN

Sághy Marianne

OnlinePlusz | 942 tavaszán magyar seregek támadtak Itáliára és Hispániára. A magyarok katonai vállalkozásai Itáliában már 899-ben megkezdődtek, és a következő fél évszázadban  legalább kilencszer lovagoltak be zsákmányszerzés céljából. Zsákmányuk évpénz és zsold volt, amelyet itáliai uralkodók folyósítottak számukra katonai szolgálataikért, illetve a béke megváltása címén. Arnulf császár (896–899) után I. Berengár (888–924) évi adóként 10 mérő ezüstpénzt (kb. 375 kg ezüstöt) fizetett „a jó béke” (pax bona) biztosítása fejében. A Bajor Hercegség, a Német Királyság, Bizánc és Bulgária uralkodói is adót fizettek a magyaroknak, de a pénzleletek szerint a legnagyobb jövedelemre Itáliában tettek szert.

942 tavaszán az évi adó behajtására érkezett Itáliába a magyar sereg. Hugo lombard király megadta nekik az évi adót, majd az Ibériai-félszigetre küldte őket. Liudprand Antapodosis című művében így ír erről: „Ebben az időben a magyarokkal békét kötött [ti. Hugó], miután 10 mérő pénzt adott nekik, őket pedig […] vezetőt adva melléjük, Hispániába irányította.”  Hugo az arab kérdés miatt küldte magyar szövetségeseit Hispániába, hogy megállítsák a fraxinetumi szaracénok rablóhadjáratait. Al-Andalus arab kalózai a 9. század végén foglalták el Provence-ban Fraxinetum kikötőjét, ahonnan egy évszázadon át vezettek rablóhadjáratokat a közeli és távoli vidékek kifosztására. Sankt Gallen kolostorát, ahol a magyarok 926-ban jártak, a szaracénok 939-ben dúlták fel. Hugo szülőföldjét, Provence-t is pusztították., a lombard királyság fővárosát, s Paviát szintén zaklatták. Akadályozták a kereskedők és zarándokok alpesi átkelését, 934–935-ben segítséget nyújtottak a Liguriát és Genovát ostromló afrikai araboknak. Itália királya első lépésként a magyarokat mozgósította az arabok ellen, majd a bizánci császárral közös hadjáratot szervezett a fraxinetumi muzulmánok rablófészkének felszámolására.

A magyar had Pavia alól a Hugótól kapott kísérő kalauzolásával Fraxinetum ellen vonult és megütközött a muszlim sereggel: ez volt az első magyar–arab katonai összecsapás. A fraxinetumi kalózfészket Hugo a bizánci basileus segítségével szerette volna felszámolni.  942-ben a harcok során a szövetségesek igen komoly eredményeket értek el a magyarok által meggyengített arabokkal szemben, de Fraxinetum felszámolására ekkor még nem került sor, noha az arab flottát a bizánci hajóhad megsemmisítette, az itáliai király pedig ostromgyűrűbe vette a szaracén csapatokat.

A hispániai Omajjád Kalifátus nem támogatta, de eltűrte a fraxinetumi szaracénok rablóhadjáratait. A magyar lovasok arabokkal vívott, Fraxinetum környéki csatája a hispániai hadjárat előjátékának tekinthető, Hugo megbízása alapján a főcsapást az arab kalifátusra kellett mérniük. Dél-Franciaországban Provence-on keresztül vonultak az egykori római út (Via Domitia) nyomvonalát követve. A Toulouse-i Grófság területén – ahol zömmel katalánok éltek – érték el a Pireneusokat. Az útjukba eső vidékeken fosztogattak.

Liudprand szerint a magyarok nem jutottak el Al-Andalus fővárosába, Córdobába, azaz nem tettek eleget megbízatásuknak. 942. június 10. táján törtek be a Pireneusi-félszigetre, katalán területre. Lérida városát, majd Barbastrót ostromolták. Útjuk során számos katalán falut, várost, kolostort, templomot és tanyát feldúltak és kiraboltak: Ibn Hajján szerint a magyarok támadása „Katalónia felől jött. Amerre csak ott elvonultak, mindenkit leigáztak." Barcelona mellett észak felől és Manresa városa mellett dél felől elhaladva betörtek az Ebro folyótól északra levő arab határőrvidékre, amelynek lakossága szintén katalán volt. Maqdisi szerint „A turkok [=magyarok] egy lovaskülönítménye betört Andalúzia határvidékére, ott foglyokat ejtett, és elhajtotta a szabadon legelő jószágokat.”

A visszavonuló sereget a katalánok megtámadták és oly súlyos vereséget mértek rá, hogy Ibn Hajjáni szerint csak néhányan  tudtak visszatérni hazájukba. Az arabok által korábban elfogott magyarokat, miután felvették az iszlám vallást, besorozták a kalifa idegen (szlávoknak, illetve némáknak nevezett) elemekből álló többezres testőrségébe. Ibn Hajján szerint a magyar támadás hírére a félszigeti keresztény államok egy része összefogott, és fegyverrel támadta meg az arabokat 942-ben; harcuk azonban hamarosan elbukott. A magyarok megjelenésének hírére III. Abd al-Rahman keresztény alattvalói közül többen megtagadták az adófizetést.  

950-ben I. Ottó német király (936–973) követséget menesztett a kalifához Córdobába azzal a céllal, hogy érje el: Abd al-Rahman fékezze meg a német és olasz területeken dúló és fosztogató fraxinetumi arab kalózokat. A kényes tárgyalások hosszú évekig elhúzódtak, és csak 956-ban fejeződtek be. Ugyanakkor a kalifa – emlékezvén a 942-es magyar betörésre és a 954-es németföldi magyar hadjáratra – bejelentette a maga igényét: a német király semmisítse meg a magyarokat, és így akadályozza meg azt, hogy a birodalmi területeken áthaladva más országokat fenyegethessenek. A magyar hadjáratok a két európai nagyhatalom diplomáciai tárgyalásain fontos helyet foglaltak el a 10. század közepén.

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Iratkozzon fel a Rubicon OnlinePlusz hírlevélre az oldal alján! Történelmi olvasnivalója minden szombaton érkezik.

Előző cikk Párizs, 1968
Következő cikk A MÜNCHENI SZERZŐDÉS