München 1938: Angol–német tárgyalások a Szudéta-válság idején

Hegedűs István

Chamberlain mondta:

"A háborúban nincsenek győztesek."
(1938. március 24.)

"Nem szabad ilyen komoly konfliktusba csukott szemmel belebonyolódni."
(1938. szeptember 25.)

"Mily szörnyű, mily elképzelhetetlen, hihetetlen, hogy lövészárkokat kellene itt ásnunk és gázmaszkokat próbálgatnunk egy távoli ország népei közötti vita miatt, akikről nem is tudunk semmit sem. Még mindig lehetetlennek tűnik, hogy egy olyan vitának kellene háború tárgyát képeznie, amelyet elvekben már rendeztek."
(1938. szeptember 27.)

"Ha háborúznunk kell, úgy ezt nagyobb dolgokért kell tennünk…"
(1938. szeptember 28.)

A Rajna-vidék remilitarizálása, a locarnói szerződés felmondása és Ausztria "anschlussa" után a britek már tisztában voltak Hitler következő céljával. Közel hárommillió fős német kisebbségével Csehszlovákia joggal aggódhatott további sorsát illetően. Göring azonban igyekezett megnyugtatni a berlini csehszlovák nagykövetet: "Becsületszavamat adom, hogy Csehszlovákiának a legkisebb oka sincs az aggodalomra." Az ország biztonságát ugyan szovjet és francia szerződések is szavatolták, de a fejleményeket látva azok nem sok garanciát jelenthettek számára.

1938. március 18-án, Ausztria bekebelezését követően a brit kabinet külügyi bizottsága Csehszlovákiáról tárgyalt. Lord Halifax, a frissen kinevezett külügyminiszter három alternatívát terjesztett elő: megegyezés (gentlemen's agreement) Csehszlovákia megvédéséről; Európa új kötelezettségvállalása Csehszlovákia területi szuverenitásának megvédésére; Franciaország és Csehszlovákia visszatartása, s engedni a német követeléseknek.

A csehszlovák államnak adott garancia azonban a Brit Nemzetközösség végét is jelenthette volna, s logisztikailag is lehetetlennek tűnt a közép-európai állam biztosítása. Az ülésen MacDonald gyarmatügyi miniszter új perspektívába helyezte az angol-német diplomácia jövőjét, s előre vetítette lehetőségeit: "…Ha a jelen helyzetben elfogadjuk azokat az alternatívákat, amelyekkel új kötelezettségeket vállalunk Európa felé és biztosítjuk Csehszlovákiát, akkor egy európai háborúban találhatjuk magunkat, amellyel megelőzzük, hogy a csehszlovákiai Szudéta-körzetekben lakó németek egyesüljenek Németországgal. Ennek nyomán a Brit Nemzetközösség jó eséllyel darabjaira hullhat. Ausztrália és Új-Zéland csaknem bizonyosan követ minket. Írország kétségtelenül a mi oldalunkon állna… Dél-Afrika és Kanada azonban semmi esélyt sem látna arra nézve, miért kellene egy háborúban hozzánk csatlakoznia, amelyben bizonyos németeket megakadályozzunk abban, hogy egyesüljenek szülőföldjükkel."

Konrad Henlein Szudétanémet Pártja 1938. áprilisi karlsbadi kongresszusán keményebb hangvételre váltott. Már autonóm kormányzást és a nemzetiszocialista propaganda szabadságát követelték. Eközben Hitler elkészíttette a Fall Grün (Zöld-terv) hadműveletet, amely Csehszlovákia katonai megtámadását tartalmazta, utolsó végrehajtási dátumnak pedig október 1-jét jelölte ki. Ezzel párhuzamosan erős médiahadjárat indult a csehek ellen. Május 20-án a csehszlovák kormány a német csapatösszevonásokra hivatkozva részleges mozgósítást rendelt el. Erre már az angolok is közbeléptek, és mindkét felet tartózkodásra szólították fel. A franciák véleményét Bonnet francia külügyminiszter nyilatkozata tükrözte: "ha Csehszlovákia oktalan cselekedetekbe bonyolódik, a francia kormány akár ki is léphet a szövetségből."

Angol közvetítéssel – amelyet Lord Runciman kereskedelemügyi miniszter folytatott – tárgyalások kezdődtek a szudétanémetek és a csehszlovák kormány között. A tárgyalások azonban csehszlovák részről csupán arra szolgáltak, hogy megmutassák: a szudétanémetekkel ellentétben Eduard Bene‰ köztársasági elnök hajlandó egyezkedni.

Időközben a berlini angol követ, Neville Henderson is egyre gyakrabban tájékoztatta a brit kormányt az esetleges háború következményeiről. 1938. július 26-án ezt írta:

"A cseh nép csökönyös fajta, maga Benes pedig az egyik legmakacsabb közöttük…A háború kétségtelenül a nácizmust átokként kezelő zsidók, kommunisták és doktrinerek javát szolgálná, de ma túl nagy kockázatot jelentene Németország számára… Nem hiszem, hogy ezt Hitler nem látja. Végre valahára az asztalra kell csapnunk, és közölnünk Benessel: meg kell tennie!"

Hitler 1938. szeptember 12-én, a nürnbergi pártkongresszuson bejelentette, hogy maga gondoskodik a Csehszlovákiában élő németek megvédéséről. A francia és angol diplomácia egymásnak ellentmondó nyilatkozattal válaszolt. Egymásra vártak, s egyikük sem mert semmilyen lépést tenni. Daladier francia miniszterelnök többször is hívta Chamberlaint, aki azonban nem akart vele beszélni. Többek tanácsára ekkor a brit miniszterelnök elhatározta, hogy a 'Z' tervhez nyúl, amely a Hitlerrel való találkozót jelentette.

Az Amerikai Egyesült Államok londoni nagykövete azonban határozott javaslattal állt elő a csehszlovák válságot illetően. Lord Halifax kérdésére azt felelte, hogy az Egyesült Államok ugyan kimaradna egy közelgő háborúból, de egy olyan incidens, mint például London bombázása, teljesen más helyzetet teremtene. Utalása nem volt alaptalan, hiszen számos vezető brit politikus, köztük maga Chamberlain is többször utalt e félelmekre. 1938-ban ez történet járta Berlinben:

"Az angoloknak annyi repülőgépük van, hogy az ég elsötétedik tőlük, Franciaországnak annyi, hogy eltakarják a napot. De amikor Hermann Göring megnyomja a gombot, a madaraknak is járniuk kell."

A feszült helyzetben az angolok politikai fordulatát Chamberlain 1938. szeptember 14-én reggel Hitlerhez intézett üzenete jelezte:

"Tekintettel a helyzet egyre élesedő voltára, odautaznék Önhöz, hogy kísérletet tegyünk a békés megoldásra. Repülőgépen jönnék, és holnap útra készen állok. Kérem értesítsen a legkorábbi időpontról, amikor fogadhat, és jelölje meg a tanácskozás helyét. Köszönettel venném mielőbbi válaszát. Neville Chamberlain."

Chamberlain 1938. szeptember 15-én érkezett Münchenbe, ahol Ribbentrop fogadta. A kétmotoros Lockheed gép repülése alatt átolvasta azokat a jelentéseket, amelyek Nagy-Britannia esetleges bombázásának következményeit mérlegelték. Az angol miniszterelnök a Nemzetközösség tagjainak ellenállása, az Egyesült Államok támogatásának hiánya, a békés viszonyok fenntartásának szándéka, valamint a francia belpolitika tanácstalansága miatt kényszerpályára került.

A müncheni pályaudvarról különvonaton Berchtesgadenbe utaztak. Hitler étkezőkocsijában a hosszában felállított bankett-asztalnál ültek, az egyik oldalon Chamberlain és kísérete (Horace Wilson tanácsos, William Strang, a külügyminisztérium közép-európai osztályának vezetője, s Henderson követ), a másik oldalon Ribbentrop és a tolmács. A háromórás úton végig csapatszállító vonatok robogtak el mellettük. A frissen beöltözött katonák és a levegőbe meredő ágyúcsövek, valamint Chamberlain, a "békekövet" furcsa kontrasztként hatottak.

A "háború vagy béke" kérdésében létrejött tárgyalás három óra hosszat tartott, s nem éppen békés szellemben folyt. Időnként Hitleren annyira úrrá lett a Benes és Csehszlovákia elleni düh, hogy tekintet nélkül az idő múlására, hosszadalmasan fejtette ki mondanivalóját. Fokozódó hévvel tárta Chamberlain elé az angol sajtó Németország elleni kritikája miatti felháborodását is, s a német viszonyokba való "beavatkozással" vádolta.

"Benes erőszakot alkalmazott honfitársaimmal szemben a Szudéta-vidéken. Benes mozgósított májusban, nem én. Nem tűröm tovább! A legrövidebb időn belül saját belátásom szerint rendezem ezt a kérdést, így vagy úgy" – replikázott Hitler.

"Ha jól értettem Önt, akkor már elhatározta, hogy mindenképpen Csehszlovákia ellen vonul. Ha ez a szándéka, minek hívott Berchtesgadenbe? Ilyen körülmények között legjobb lesz, ha mindjárt visszautazom. Úgy látszik, semmi értelme sincs már az egésznek"- válaszolta izgatottan Chamberlain.

Hitler azonban meghátrált:
"Ha a népek önrendelkezési jogának alapelvét hajlandó alkalmazni a Szudéta-kérdésben is, akkor beszélhetünk róla, hogyan lehet ezt az elvet a gyakorlatban alkalmazni."

"Az önrendelkezési jogra vonatkozó kérdésre csak azután válaszolhatok Önnek, ha előbb megtanácskozom kormányom tagjaival Angliában – válaszolta Chamberlain. "Javaslom tehát, szakítsuk meg tehát tárgyalásunkat ennél a pontnál. Én nyomban visszautazom Angliába, hogy megbeszéljem ezt, s utána ismét találkozom Önnel."

Chamberlain szeptember 22-én tért vissza Németországba, s ezúttal a Köln melletti Bad Godesbergben, a Dreesen Hotelben tárgyaltak Hitlerrel. Beszámolt londoni tárgyalásairól: a brit kormány elismerte a szudétanémetek önrendelkezési jogát, s a franciákkal egyetértésben úgy döntött, hogy átengedik a kért területeket Németországnak. Az angol és francia nagykövet szeptember 19-én közölte a prágai kormánnyal álláspontját, amelyik minden lehetőséget számba véve, szeptember 21-én beleegyezett a döntésbe.

Az angol és francia kormány tervet készített a terület Németországhoz való csatolásáról, az új határvonal részleteiről, bonyolult szerződésrendszert terjesztett elő, aránylag hosszú teljesítési határidővel. Az új német-csehszlovák határt Anglia és Franciaország szavatolná, Németországnak viszont megnemtámadási szerződést kellene kötnie Csehszlovákiával. Miután Chamberlain végzett az előterjesztéssel, megelégedetten dőlt hátra székében, olyan arccal, mint aki azt mondja: Ugye, nagyszerű munkát végeztem az eltelt öt nap alatt?

Hitler azonban nyugodt, majdnem sajnálkozó, de mégis határozott hangon kijelentette:
"Nagyon sajnálom, Mr. Chamberlain, most már nem egyezhetem bele a dologba. Az utóbbi napok fejleményei következtében ez a megoldás már nem lehetséges."

Chamberlain magán kívül volt felháborodásában, s magyarázatot követelt. Hitler előbb kitérő válaszokat adott: nem köthet megnemtámadási szerződést Csehszlovákiával, míg az nem elégíti ki Lengyelország és Magyarország követeléseit. Hosszúnak találta a tervezett határidőket is.

"Az átcsatolandó Szudéta-vidék megszállását azonnal végre kell hajtani. Nem tűrhető tovább a szudétanémetek elnyomása és Benes terrorja velük szemben" – jelentette ki.

Másnap, szeptember 23-án élénk levelezés bontakozott ki a Rajna túlsó partján, a petersbergi vendégházban lakó angol delegáció, valamint a Dreesen szállóban gyülekező német delegáció között. A fokozódó nemzetközi feszültség közepette a futár autóját komp szállította a túloldalra.

A kibővített delegációk tárgyalása este tizenegy óra előtt kezdődött, s az egyik legdrámaibb volt az egész Szudéta-válságban. Először a német memorandum szövegét ismertették az angol delegációval:

"A Szudéta-vidékről érkező, óráról órára szaporodó incidensekről szóló hírek bizonyítják, hogy a szudétanémetek helyzete végleg elviselhetetlen, s így az európai békét veszélyezteti… Csehszlovákia a térképen meghatározott területről vonja vissza teljes haderejét; a terület kiürítése szeptember 26-án megkezdődik, és szeptember 28-án átengedik Németországnak… A kiürített területet jelenlegi állapotában kell átadni,…a cseh kormány szabadon bocsátja az összes német fajú, politikai bűncselekményért letartóztatott foglyot… szavazást rendelnek el (meghatározott területeken) nemzetközi bizottság ellenőrzése mellett…"

Hatása megsemmisítő volt Chamberlainre és a többi angol résztvevőre.
– Hiszen ez ultimátum! – kiáltotta Chamberlain.
– Diktátum – szólt közbe Henderson.

Chamberlain izgatottan magyarázta, hogy képtelen ilyen ultimátumot továbbítani a cseh kormánynak, a semleges országok közvéleménye pedig a legélesebben elutasítja. A kiürítésre adott határidőket is rövidnek tekintették. A tárgyalás már majdnem holtpontra jutott, amikor belépett Hitler adjutánsa a hírrel, hogy Benes az imént jelentette be a rádióban a csehszlovák haderő teljes mozgósítását.

Hitler váratlanul hajlandónak mutatkozott tárgyalni a kiürítési határidő kérdésében, és saját kezűleg október 1-jére javította át a memorandum ezen dátumát.

"Közöttünk semmi szükség sincs ellentétekre – mondta Hitler Chamberlainnek -, nem akadályozzuk Önöket Európán kívüli érdekeik érvényesítésében, és Önök szabad kezet adhatnak nekünk – anélkül, hogy ebből káruk származna – az európai szárazföldön Közép- és Délkelet-Európában. Valamikor a gyarmati kérdést is rendezni kell, de ez ráér, és semmiképpen sem kell háborúzni miatta."

A szeptember 25-i francia-brit megbeszélésen Chamberlain bejelentette, hogy Sir Horace Wilson személyében követet küldött Hitlerhez álláspontjuk megvilágítására. (A követnek megadták a jogot a hadüzenet átnyújtására is, ha missziója sikertelenül járna.) Hitler, a brit javaslatokra reagálva, szeptember 28-án délután két óráig adott haladékot a cseheknek, hogy kielégítő választ adjanak számára. Válaszul Chamberlain 27-én javaslatot tett, egy Mussolini közreműködésével létrejövő nemzetközi konferenciára, amelyen tisztázhatják a felmerült kérdéseket és megoldást találhatnak a Szudéta-kérdésre. Egyidejűleg azonban francia és brit mozgósítást rendeltek el.

A diplomáciai csatározások napjaiban, szeptember 28-án reggel François-Poncet francia nagykövet is a békéért küzdött Hitlerrel. Térképet hozott magával a német kancelláriára a kiürítés egyes szakaszairól, éles logikával és ügyes diplomáciával Hitler elé tárta szándékának esztelenségét. Miért akarja vállalni a háború kockázatát, amikor háború nélkül is teljesítik leglényegesebb követeléseit? – kérdezte Hitlert. Ugyanakkor bejelentkezett az olasz nagykövet is, aki szerint a brit kormány elfogadta a Duce közvetítését a szudétanémet kérdésben. Francia és olasz hatásra így Hitler szeptember 28-án délben elfogadta a Mussolini által közvetített, francia és brit részvétellel zajló tárgyalási javaslatot.

Chamberlain Hitlerhez (1938. szeptember 28.)

Miután elolvastam a levelét, úgy éreztem, biztos lehetek abban, hogy minden szükségeset hajlandó megtenni a háború és a késlekedés elkerülése érdekében. Ha Ön is óhajtja, készen állok, hogy magam menjek még egyszer Berlinbe, megvitatni az Ön és a csehszlovák kormány képviselői között fennálló félreértéseket, Franciaország és Olaszország képviselőivel együtt.

Meggyőződésem, hogy a megegyezés egy héten belül létrejöhet. Bármennyire is bizalmatlan a prágai kormány szándékait illetően, nem lehet kétsége a brit és a francia kormány erejében. Hiszen láthatja azokat az ígéreteket, amelyeket kifogástalanul, teljesen és azonnal betartottunk. Amint bizonyára tudja, nyilvánosan is leszögeztem: felkészültünk arra, hogy azokat másokkal is betartassuk. Nem hiszem, hogy vállalhatná a felelősséget egy világháború kirobbantásáért, amely véget vethet a civilizációnak emiatt a pár nap késlekedés miatt, amelyet e rég húzódó probléma elintézése jelenthet.

Chamberlain Mussolinihez (1938. szeptember 28.)

Címeztem ma egy utolsó kérést Hitler úrhoz, hogy tartózkodjon a Szudéta-kérdés erőszakos megoldásától, amelyet úgy hiszem, egy rövid megbeszéléssel sikerülhet orvosolni. Továbbá a leglényegesebb területi és népességi biztosítékokat fogom nyújtani a szudéta és a cseh lakosságnak az átszállítások folyamán. Felajánlottam, hogy magam megyek még egyszer Berlinbe, megvitatni a fennálló félreértéseket a német és cseh képviselőkkel, s ha a kancellár óhajtja, Olaszország és Franciaország képviselőivel is. Bízom ?excellenciádban, értesíti a német kancellárt, hogy szeretné magát képviseltetni, továbbá javasolja számára, hogy fogadja el javaslatomat, amely népeinket távol tarthatja a háborútól. Már garantáltam a cseh ígéretek betartását, és biztos vagyok abban, hogy a teljes egyezmény megvalósítható egy héten belül.

A négyhatalmi konferencia 1938. szeptember 29-én ült össze a müncheni Führer-házban. A csehszlovák képviselők az előszobában várakoztak. A tizenhárom órán át tartó megbeszélés után Chamberlain és Daladier hajnali két órakor hívta össze őket, megmutatva az egyezményt. Az elképedt követeknek a francia miniszterelnök kijelentette, hogy "ez egy fellebbezhetetlen és megváltozhatatlan végzés". A szerződés szentesítésére 30-án került sor, amely annyi módosítást tartalmazott a korábbi német követelésekhez képest, hogy a területek kiürítésének időpontját nem október 1-jében, hanem 10-ében adta meg. Szó esett a lengyel és magyar területi igények kielégítéséről is, amelynek végrehajtását a következő három hónapban adták meg. A nagyhatalmak közös garanciát vállaltak a későbbi csehszlovák határok garantálására. Chamberlain magabiztosan utazhatott haza a szeptember 30-án kötött angol-német megnemtámadási szerződéssel, valamint a háborús konfliktus sikeres elkerülésének reményével a zsebében. Sőt, aznap este kijelentette: "Hiszem, hogy ezzel beköszöntött a béke korszaka."

Megjelent a Rubicon Online Pluszban a 2009/6. lapszám mellékleteként

Szeretne többet megtudni a II. világháború közvetlen előzményeiről? Rendelje meg a háborúhoz vezető eseménysorokkal foglalkozó lapszámunkat IDE KATTINTVA!

2009/6. Út a háborúhoz

Előző cikk Gamal Abdel Nasszer
Következő cikk A hatalmi egyensúly jegyében