Zsivajgó világ: A zaj története
„Hangot adok, tehát vagyok” – mondhatnánk az ismert mondás kiforgatásával. A zaj a születésünk óta velünk van. Az anya szívverése, a vér lüktetése, a test és a mozgás hangjai már életünk kezdetén sejtetik velünk, mi vár majd ránk.A zaj érzékelése szubjektív. Lehet nagyon halk, alig hallható és mégis annyira zavaró, hogy a legmélyebb kétségbeesésbe taszít. Ketyeg az óra, a szél nyikorgatja az ajtót. Csöpög a víz a mosdókagylóba.
Műszerrel alig mérhető, mégis olyan hangos, hogy elrabolja az álmunkat. A zaj mindig velünk volt, de nem volt mindig egyforma. A történelem folyamán állandóan változott. Hol erősödött, hol gyengült, és a modern korban az ipari forradalommal érte el első csúcspontját.A zaj könyörtelen. Bár nem vagyunk teljesen védtelenek vele szemben, egyre nehezebb távol tartani magunkat tőle. Áthatol ablakon, ajtón, falakon. A zajvédelem a modern társadalom egyik legfontosabb feladata, és egyre több pénzbe kerül betartani a követelményeit. A tartós zaj lelki hatásai évszázadok óta foglalkoztatják az embert. Már az ókori Rómában arról vitatkoztak, hogy a nagyvárosi zaj árt-e a léleknek.A zajok és hangok felhangzásuk pillanatában el is tűnnek. Ám a 19. század végétől lehetségessé vált a hangok rögzítése és visszajátszása. Induljunk most együtt a zaj történetének felfedezésére!