2020/11. Kossuth Lajos - A turini remete

A november 19-e utáni napok valamelyikén írtam egy értékelést erről a lapszámról, de sehol sem találom a vélemények között. Nekem nem nagyon tetszett ez a lapszám, de mások értékeléseit átolvasva, ezzel nem voltam egyedül. Sőt még csak nem is én voltam a leginkább kritikus hangvételű. Mi történhetett az értékelésemmel?

Minden szám tartalmaz valami aktualitást. Sok hasznos, friss információ is eljut hozzám az újabb kutatásokból.
Közérthető, az átlagolvasó számára is élvezetes olvasmány.
Tanárként is jól tudtam hasznosítani, de a férjemnek is kedvenc olvasmánya volt mindig.

Én sokat foglalkozom Kossuthal, illetve a Reformkorral, és mégis sok ismeret mellett, egyfajta rendszerezését adta az ismereteknek.
Mindenkinek végig kellene olvasnia!

Lasd fonti velemenyemet

Kossuth Lajosról eddig sok jót, és sok rosszat hallottam. Attól függően, hogy kikkel beszélgettem. Magam sem tudtam, mi hihető, s mi a fikció történeteikben. A Rubikon számomra hiteles forrás, az abban leírtakat elfogadom, szakértő gárdájában, szerzőiben megbízom. Egy kissé óvakodva fogtam az olvasáshoz, mert azt hittem, Már eleget hallottam, tudok Kossuthról. De nem. Ahogy egyre tovább olvastam a folyóiratot, annál inkább nem tudtam letenni. Az öregkoráról szóló leiratok, a felesége szerepe, a nemzetiségekről alkotott hosszútávú elképzelése mind újdonság volt számomra. Ez a szám tetszett. A szabadkőművesekről szóló nem a kedvencem.

A családban többen is elolvastuk a Kossuthról szóló kötetet. Beszélgettünk is róla, így elmondhatom, hogy mindannyiunknak nagyon tetszett. Megtudtuk belőle, hogy Kossuth is ember volt, ami nekünk, egyszerű halandóknak meglepő felfedezés - a történelemórák alapján bennünk kialakult kép valóban más. Ám ez elmondható a tábornokokról is, mert az iskolai emlékeink, az utcanevek, melyekkel nap mint nap találkozunk és a hagyomány mindegyiküket nagy tiszteletben tartja - holott kiderül, hogy nem mind voltak szakmájukban sikeresek. Nagyon nehéz az utókorban ítéletet mondani és ebben nem hagyható figyelmen kívül az érintettek és a kortársak véleménye, értékelése, hiszen mégiscsak ők (voltak) a legtájékozottabbak (ki lett volna képes jobban csinálni?).
Annak ellenére, hogy Kossuthról megtudtuk, voltak hibás döntései, nem értett a hadvezetéshez és általában fogalmazva voltak "gyengeségei", továbbra is nagy szeretettel gondolunk rá, büszkék vagyunk arra, hogy "közénk" született és azt kívánjuk, hogy a jövőben több ilyen képzett, elkötelezett, következetes és sikeres politikusunk legyen.
Köszönjük szépen!