Nagy örömmel fogadtuk a témát! A szerzők eltérő megközelítésű tanulmányai jól kiegészítik egymást: összességében a lapszám igyekszik átfogó képet adni, ebben nem csak a magyarországi eseményeket, hanem a szomszédaink útkeresését és az akkori döntések hosszabb távú eredményét is bemutatja. A mi megítélésünk szerint a megközelítések objektívek, ami igaz mind a folyamatok leírására, mind pedig a főbb közreműködők életutainak ismertetésére is. Objektív értékelést (a kapcsolati hálózatok, a szándékok és a törvényes megvalósítást lehetővé tevő tevékenységek feltárását) várni azoktól, akik akkor alapozták meg a nem kis anyagi biztonságukat és politikai fennmaradásukat, naivitás lenne. Hiányérzet? Egy szimpla lapszám nem monográfia, így mi is csak a téma folytatására biztatjuk a szerkesztőséget! A privatizáció mikéntje mai életünk minden részére kihatással van, és az ismeretek bővítése segít eligazodni és helyes döntéseket hozni a jelenkori, a tisztán látást éppen nem támogató világban - amiben a Rubicont megbízható és szakmailag hiteles forrásnak tartjuk.

Rendkívül izgalmas, merész témaválasztás! Sajnos azonban a téma kibontása hiányérzetet, már-már csalódást okozott. A tartalom végkicsengése egyoldalúan negatív, elítélő. Aki nem élt ebben a korszakban, azt gondolhatja, hogy akkor csupa agyalágyult, vagy okos, de korrupt embert élt ebben az országban. Tudjuk, hogy a privatizáció megítélése még szakmai berkekben is végletesen polarizált. Mivel a téma máig sem lezárt, a tárgyilagos ismertetés érdekében jó lett volna meghallgatni néhány akkori gyakorló vállalatvezetőt is pl. a vállalati lét vagy nemlét dilemmájáról, az alkalmazkodási kényszerről, egyéni élményeikről. A sok negatív példa mellé urambocsá’ esetleg néhány sikertörténetet is be lehetett volna mutatni. Még érdekesebb lett volna felkeresni egy pár, még élő akkori külföldi befektetőt! Így lehetett volna továbbgondolásra érdemes összefüggéseket feltárni.

Az összeállítást - többek között koromnál fogva is -reálisnak és minőséginek értékelem. Azt nem lehet a (nyíltan vagy burkoltan akár szélsőjobboldalinak titulált) szerzők szemére hányni, hogy nem tudják/részletezték, kik voltak X vállalatnál a kedvezményezett "csókosok", tovább értékesítők, akik kisded ("nem etikus, de legális") játékaikról akkor és azóta is hallgattak/hallgatnak. Ilyen-olyan oldali sajtó által tálalt ügyekről és a (vélt) tuti felelősökről persze mindmáig sokat lehet olvasni. Hogy mi a (teljes?) igazság? Erről pl. Romsics Ignác vonatkozó könyve ( is) hallgat. Mindenki kedvére nem lehet tenni, tehát: a Rubicon kiadójának, történészeinek sok sikert és azt kívánom, bátran foglalkozzanak további "megosztó" témákkal.

Jó és érdekes volt a témaválasztás a közelmúltból

Kiváló munka, nagyon értékelem, én ateltem ezt a periódus, de sok új dolgot fedeztem fel, nagyon hasznos információk. De nem ér semmit ha nem vonják felelősségre a tetteseket.

Nagyon tetszett az egész lapszám. Olyan ügyekről írtak a szerzők, amelyeket magam is megéltem alulnézetből, sokszor elkeseredve,azon amit megtapasztaltam. Ezek az elemzések jól megvilágítják, ami, ahogy történt velünk, és aminek a következményeit ma is nyögi a magyar társadalom.