Az ókor olimpiai játékai
Kertész István: Az ókor olimpiai játékai
„Ha van sikerágazata a magyar történelemnek, ha van olyan része nemzeti tudatunknak, amely növeli önbizalmunkat és e nép minőségébe vetett hitünket, akkor a nyári olimpiai játékokon elért kimagasló eredményeink nyomán az olimpiai mozgalom minden bizonnyal az” – írja könyve bevezető részében a szerző. Ő szurkolóként az 1952-es helsinki játékok idejétől kíséri figyelemmel sportolóink sikereit, és kutatóként, a Magyar Olimpiai Akadémia küldötteként 1986 óta 22 alkalommal tanulmányozhatta a görögországi Olimpiában/Olümpiában az antik olimpiai versenyek tárgyi emlékeit. Ott, az árnyat adó platánok, a buján virágzó leanderek között magasba törő dór oszlopok és a képzeletnek bő teret nyújtó épületromok látványától áthatva élhette át az ókori olimpiai játékoknak az antik irodalomból és az előkerült feliratokból megismert történeteit.
Hogyan segítette fél tucat végső győzelemhez a birkózó Milónt az általa elfogyasztott kakaszúza? Miképp koszorúzták bajnokká a pankrationban első Arrakhión holttestét? Miért vallotta magát Szürakuszai polgárának a krotóni futó, Asztülosz? Hogyan lett olimpiai bajnok a spártai királylány, Küniszka a férfiak uralta sportvilágban? Miért nem léphettek be férjes asszonyok a versenyjátékok idején Zeusz szent ligetébe, és miképp kerülte el a büntetést a törvényt megsértő asszony, Kallipateira?
Mindezekre és más érdekes kérdésekre választ kap az olvasó, aki a könyv végén szereplő Kitekintésből megtudhatja, mit értett meg és mit értett félre az antik hagyományra támaszkodó modern olimpizmus az ókor olimpiai játékaiból.
246 oldal, keménytáblás